1937-ben a szövetség titkára, K. Tompa Artúr 7 pontban vázolja fel a Szövetség legfontosabb szervezeti feladatait:

1. A szövetség vezetője felelős elsősorban Isten és ember előtt a szövetség eredményes működéséért. Mivel képtelen minden munkát egymaga elvégezni, ezért legelső és legsürgősebb dolga legyen munkatársakat szerezni a szövetség tagjai közül.
2.  A szövetségi munka, mint minden evangéliumi munka önkéntes, a vezető igyekezzék tehát odahatni, hogy a szövetség tagjai évenként ajánlkozzanak bizonyos meghatározott munka elvégzésére.
3.  Az önkéntes ajánlkozásánál tekintettel lehet és kell lenni arra, hogy az ajánlkozó milyen munkát végez legszívesebben.
4. Vannak munkák, amelyeket legtöbben mellőznek. Ezek elvégzésével bízzuk meg azokat, akik semmi másra nem vállalkoztak, vagy akik annyira előrehaladtak a keresztyén alázatosság útján, hogy Krisztus iránti szeretetből azt is szívesen elvégzik.
5. Igyekeznie kell a vezetőnek arra, hogy lehetőleg egy tag se legyen munka és feladat nélkül, mert a legegyszerűbb és legügyetlenebbnek látszó tag is képes valamit igen jól, sőt talán másoknál jobban elvégezni.
6. Nem elég a munkát vagy feladatot vállalni és kiosztani, hanem utána is kell nézni, hogy az jól és hűségesen végeztessék el, vagyis számon kell tartani a tagok munkásságát. E végre ajánlatos a hetenkénti vagy havonkénti munkabizottsági összejövetel, amelyen minden tag beszámol vállalt munkájáról.
7. A jó szervezés jó vezetőt kíván. Hogy legjobb legyen a szervezetünk, a legjobb vezetőre: Jézus Krisztusra van szükségünk.