A CE világszövetség rövid története és az erdélyi CE Szövetség megalakulása
A CE Szövetség négy alapelve:
Vallástétel
Szolgálat
Hűség
Közösség
... ce
1881. február 2-án Francis E. Clark nevű ifjú kongregacionalista lelkész, az északamerikai Portland, Williston nevű városában létrehozza gyülekezetének 58 ifjú felébredt tagjával az első CE szövetséget Christian Endeavour néven. Ez szó szerint azt jelenti: Krisztusi Törekvés.
A CE rövidítésnek országonként más és más a jelentése. Magyar nyelvterületen Célegyenest Előre vagy a Pro Christo et Ecclesia kifejezésből kiindulva Krisztusért és Egyházáért – ez utóbbi a legelterjedtebb. A mozgalom első célkitűzése az ifjúsági misszió, azon belül pedig azzal az elhatározással indul, hogy megtartsa a hitrejutott fiatalokat a gyülekezetben és a hitben. Ezt mai kifejezéssel élve úgy mondanánk, hogy a fiatalok egyházból való “kikonfirmálásának” megakadályozása volt a cél.
A szövetség már a névválasztásban is fontos alapelvet akart megfogalmazni: a szövetség Krisztus iránti hűsége az egyház iránti hűségben nyilvánul meg. A célkitűzéseket röviden négy pontban határozták meg, mely négy pont a világ bármely pontján található szövetségeknek ugyanúgy célkitűzése és alapelve. Vallástétel. Minden tag személyesen adja át életét Jézus Krisztusnak, és nyilvánosan tesz erről vallást életvitelével és a közösségben vállalt szolgálatával. Szolgálat. A szolgáló keresztyén élet felvállalása egyedül Isten dicsőségére. A más népek között végzett misszió iránti elkötelezettség, ennek imádságban való hordozása vagy konkrét szolgálat felvállalása formájában. Hűség. Krisztus egyetemes egyházához, kinek-kinek a maga gyülekezetéhez való hűsége révén. Közösség. A közösségi élet gyakorlása, ennek építése és gazdagítása a Krisztusban való testvériség révén.
1886-ban alakult meg az United Society néven az amerikai CE szövetségek országos egyesülete. Ugyanebben az évben az alapító Francis E. Clark hozza létre Európában az első szövetségeket, mégpedig Nagy-Britanniában az angol Vasárnapi Iskolai Szövetség égisze alatt.
1889-ben Törökországban, Japánban, Spanyolországban, Franciaországban, Mexikóban, Dél-Amerikában, Svájcban, Németországban, Szíriában és Izlandban alakulnak meg sorra a szövetségek.
1896-ban Bristolban alakul meg az angol CE szövetségek Uniója.
1902-ben világszerte 52.000 szövetség működött kb. 3,5 millió taggal
1895. február 25-én dr. Kecskeméthy Csapó István a Nagyenyedi Teológiai Fakultás ószövetségi tanszékét foglalja el fél évig, Szász Domokos püspök meghívására, az új kolozsvári fakultás beindulásáig.1896-ban Kecskeméthy megszervezi az Evangéliumi Szövetséget. Ennek a szövetségnek a keretében indítja el a Fehér-Kereszt Egyletet a paráznaság elleni küzdelem céljából. Emellett katonai evangelizációt is végez. 1896-1903 között 6 éven keresztül feleségével, Irmával együtt pásztorolja a monostori reformátusok alakuló gyülekezetét. Rendszeresen tart istentiszteletet és bibliaórát a gyülekezet mai templomának elődjében, a monostori Kisgereblye utca 12. szám alatti földész házában. 1899-1901 között a teológia dísztermében gyermek istentiszteleteket is tart.
1903. február 2-án Szabó Aladár vezetésével megalakult a Magyarországi CE Szövetség Bethánia Egylet néven, melynek alakulásakor 16 rendes, 20 rendkívüli és 3 segítő tagja volt. A választmányban dr. Szabó Aladár teológiai tanár volt az elnök, dr. Kecskeméthy István, ugyancsak teológiai tanár, az alelnök, Pauer Irma és Forgács Gyula titkárok. A választmány tagjai voltak ezen kívül, Szabó Aladárné Biberauer Irma, Antal Gézáné, Biberauer Richárd, Csűrös István és Fülöp Piroska.
1903-ban, a magyarországi Bethánia Egylet megalakulása után, lévén hogy Kecskeméthy az egylet alelnöke volt, Erdélyben is népszerűsíti a CE Szövetség evangéliumi munkáját. Az első szövetségek Zilahon, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és a Zsilvölgyén alakultak meg és eredményeztek kisebb-nagyobb taglétszámú szövetségeket. Több lelkész is csatlakozik ezekhez a szövetségekhez, mint például Kádár Géza, Bácsy Gyula, Erdélyi László, Magyari Árpád, Konrád György stb. A létrejött szövetségek az első másfél évtized alatt a Budapesti Bethánia Egylettel, mint CE Szövetségi központtal tartottak fönn szorosabb testvéri kapcsolatot, annak lapját és iratait olvasták és terjesztették. Évről évre részt vettek a tavaszi országos konferenciákon, és ahol erre a szükséges előfeltételek megvoltak, a népesebb CE szövetségek a Bethánia fiókegyletévé szerveződtek.
A CE Szövetséget az az igény hozta életre, hogy a szolgáló keresztyén életet felvállalja. A magyarországi Bethánia Szövetség alapszabályának kezdőmondata ez: Az egylet célja a keresztyén könyörülő szeretet gyakorlása és a keresztyén élet felvirágoztatása.
A szentség célirányossága a missziói feladatok elvégzésében hangsúlyozódik ki. Ezért mondja Jézus, hogy hiába mondják neki az emberek: Uram, Uram! ha nem teljesítik az ő mennyei Atyjának akaratát. A mai emberekben azért nincs missziói buzgóság, mivel nincs olyan üdvösségük, amit érdemes volna továbbadni, üdvösségük pedig azért nincs, mert nincsenek mindennap Jézussal. Azért nincsenek pedig mindennap Jézussal, mert nem kezdettek el alázattal és belé vetett élő hittel engedelmeskedni missziói parancsának, ki-ki abban a körben és helyzetben, amelybe Isten állította. Azért nincs tehát misszió, mert nincs üdvösség, és azért nincs üdvösség, mert nincs misszió!– állapítja meg Kecskeméthy.
1906-ban Genfben alakul meg az Európai CE Keresztyén szövetségek Uniója.
Az első világháború alatt a nagyobb városokban levő szövetségek (Marosvásárhely, Kolozsvár, Zilah stb.) felkarolják a háborús özvegyek és árvák sorsát.
1918. augusztus 20-án Kolozsváron a Református Teológia dísztermében Kecskeméthy István megalapította az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetsége (EMESz) nevű evangéliumi alakulatot mely attól fogva hivatva lett az elárvult Erdélyi CE szövetségeknek is központi szervévé lenni. Az EMESZ megalakulásakor elfogadott első alapszabályzatát az akkori magyar királyi Belügyminiszterhez Budapestre küldték föl jóváhagyás végett.
1920. június 4-én, a trianoni döntés következtében az Erdélyi CE szövetségek a Bethánia anyaegylettől végleg el lettek választva. Erdély Magyarországról való leválása végett új román nyelvű alapszabályok elfogadása és kormányhatósági jóváhagyása vált szükségessé. Ezek az újabb alapszabályok a 80833-1923 belügyminiszteri és a 61315-1923 kultuszminiszteri számok alatt, 1923-ban hagyattak jóvá. Ez azt jelentette, hogy
1923-ban a román kormány elismeri az EMESZ szervezkedését. Ezentúl az EMESZ, mint a különböző evangéliumi munkák országos szervezete kapcsolatot tartott olyan világszervezetekkel, mint: Vasárnapi Iskolai Világszövetség, CE Világszövetség, Evangéliumi Világszövetség (Aliansz), Kék-Kereszt Egyletek Világszövetsége.
1923. november 24-én az Erdélyi Egyházkerület Nagy Károly püspök irányítása alatt feloszlatja az egyházba működő egyesületeket. Az EMESZ mivel jogi személy továbbra is működik. A szövetség hangsúlyt fektet a belmisszióra, ami többek között vasárnapi iskolák tartásában, Fehér-Kereszt misszióban, Kék-Kereszt misszióban, a külmisszió népszerűsítésében, zsidómisszióban, cselédek közti misszióban, iratterjesztésben nyilvánul meg. 1926-os újraindulása révén a szövetség hivatalos lapja, az egész Erdélyszerte ismert evangéliumi, családi és képes hetilap, a Kis Tükör. A lap, a gazdasági válság miatti 1933-as megszűnése után ezt a szerepet, a Kádár Géza zilahi esperes által szerkesztett Keresztyén Élet című havilap, veszi át.
1925-ben, egy felmérés szerint az egész világon mintegy nyolcvan különböző felekezetben 75.000 szövetség volt, 4 milliót meghaladó taglétszámmal. Az első világkonferenciákat a 20-as években Washingtonban, Londonban, Genfben, Agrában (India), Chicagóban, Berlinben és 1935-ben Budapesten tartották.
1926-ban Londonban, a CE Szövetség világkonferenciáján az európai CE végrehajtó bizottság az európai mozgalom kötelékébe felveszi a romániai CE szövetségeket.
1928-ban az EMESZ országos vezetősége úgy dönt, hogy teljes állásban alkalmazza, be dr. K.Tompa Artúrt mint utazótitkárt, aki az EMESZ megalakulása pillanatától kezdve, utazótitkári és iratterjesztői tisztet tölt. Ez a munka meghozza áldásait, mert a 30-as években nagy fejlődésnek indul a Szövetség mind a tagok létszámának a növekedése tekintetében, mind pedig a szolgálatok végzésében.
1928-ban az erdélyi egyházkerület igazgatótanácsa a 2746-1928. IV. számú körlevelében jelentést kér a kerület lelkészeitől, abban a tekintetben, hogy az egyházi életre nézve, milyen természetű munkát végez az EMESZ.
A gyülekezetekben az egyesületek oázisok, amelyek megakadályozzák, hogy az élet vizének csörgedező patakjai a homokban eliszaposodjanak, azért gyűjtik össze a kis erecskéket, hogy virágozzanak és gyümölcsözzenek általuk -írja Kecskeméthy A „viszonyok” általános tisztázása című cikkében.
Nem az evangélium kell eszköz legyen a mi kezünkben, saját céljaink elérésére, hanem mi kell az evangélium eszközei legyünk, hogy általa Isten akaratából terjesszük az ő országát e földön. Az evangélium nem rombol, hanem épít. Nem rombolja, hanem építi az egyházat, megmenti, élteti, üdvözíti az örökkévalóságra teremtett lelkeket – vallja Máthé Elek.
1931. augusztus 30-szeptember 1 között, a Marosvásárhelyen megtartott országos konferencián az EMESZ megnevezést, javaslatra ismét CE Szövetségre változtatják. A legerősebb szövetségek Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Zilahon alakulnak ki. Ez annak a ténynek tulajdonítható, hogy ezeket a szövetségeket olyan lelkészek vezetik mint pl. Kádár Géza esperes Zilahon, dr. K. Tompa Artur Kolozsváron és Konrád György Marosvásárhelyen.
1933 szeptemberében a CE Szövetség felterjeszti az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsához módosított alapszabályzatát, melyben kifejti, hogy az EMESZ keretében maradva, de mégis külön alapszabályokkal működő szövetségként, az egyház céljait fenntartás nélkül kívánja előmozdítani, de éppen ezért teljes önállóságát is meg akarja őrizni.
1937-ben a szövetség titkára, K. Tompa Artúr 7 pontban vázolja fel a Szövetség legfontosabb szervezeti feladatait: A szövetség vezetője felelős elsősorban Isten és ember előtt a szövetség eredményes működéséért. Mivel képtelen minden munkát egymaga elvégezni, ezért legelső és legsürgősebb dolga legyen munkatársakat szerezni a szövetség tagjai közül. A szövetségi munka, mint minden evangéliumi munka önkéntes, a vezető igyekezzék tehát odahatni, hogy a szövetség tagjai évenként ajánlkozzanak bizonyos meghatározott munka elvégzésére. Az önkéntes ajánlkozásánál tekintettel lehet és kell lenni arra, hogy az ajánlkozó milyen munkát végez legszívesebben. Vannak munkák, amelyeket legtöbben mellőznek. Ezek elvégzésével bízzuk meg azokat, akik semmi másra nem vállalkoztak, vagy akik annyira előrehaladtak a keresztyén alázatosság útján, hogy Krisztus iránti szeretetből azt is szívesen elvégzik. Igyekeznie kell a vezetőnek arra, hogy lehetőleg egy tag se legyen munka és feladat nélkül, mert a legegyszerűbb és legügyetlenebbnek látszó tag is képes valamit igen jól, sőt talán másoknál jobban elvégezni. Nem elég a munkát vagy feladatot vállalni és kiosztani, hanem utána is kell nézni, hogy az jól és hűségesen végeztessék el, vagyis számon kell tartani a tagok munkásságát. E végre ajánlatos a hetenkénti vagy havonkénti munkabizottsági összejövetel, amelyen minden tag beszámol vállalt munkájáról. A jó szervezés jó vezetőt kíván. Hogy legjobb legyen a szervezetünk, a legjobb vezetőre: Jézus Krisztusra van szükségünk.
A szövetség elnöke Kecskeméthy István a megalakulástól egészen haláláig (1938. május 10.). Őt váltja dr. K. Tompa Artur 1944-ig, 1944-től 1947-ig dr. Nagy András teológiai tanár. A mozgalom igazán a 30-as évektől kezd el fejlődni és kibontakozni. Ez a konferenciák létszámán látszik leginkább. A második világháború sem töri meg a fejlődést, azt leszámítva, hogy sok oszlopos tag válik a háború áldozatává, mint például K. Tompa Artur, akit családjával együtt meggyilkoltak szolgálati helyükön Kendilónán és Kádár Géza, aki Budapest bombázásakor veszti életét.
1947-ben a CE Szövetséget állami nyomásra feloszlatják, így 1990-ig illegálisan működik. Az 50-es, 60-as évek sötét kommunizmusának időszakában koncepciós perekre kerül sor, amelyekben börtönre ítélnek református és egyéb felekezetű lelkészeket, akik megszegik a gyülekezési tilalmat és a törvényes következményekkel nem számolva hirdetik az evangéliumot. Ezek között van: Boda Sámuel, Dézsi Zoltán, Fekete János, id. Püsök Miklós, Richard Wurmbrand, id. Szilágyi Sándor, Visky Ferenc.
Forrás: Szász Zoltán: Az erdélyi CE Szövetség története a két világháború között. In: Református Szemle 100.4 (2007), 966-1023. pp.